Büszkeséggel jelentjük kedves Olvasóinknak, hogy Hévíz immár egy balatoni krimi helyszíneként is felkerült a bestseller listákra! A mi városunkban igazán együtt van minden: világörökségi érték, történelem, tradicionális  gyógyászat, nagy múltra visszatekintő vendéglátás és most már egy izgalmas krimi helyszín is. Egyáltalán nem csodálkoznánk azon, ha a korlátozások feloldása után, a könyv rajongói ellátogatnának Hévízre és bejárnák a könyvben szereplő helyszíneket.

A könyv megálmodója, Szlavicsek Judit, a tavaszi karantén idején kezdte el írni West coast címmel a történetet. Minden pénteken, rajongói oldalán lehetett olvasni egy-egy új fejezetet. És mint a tündérmesékben lenni szokott, felfigyelt a sorozatra egy kiadó és kibővített változatban, végre könyv formájában is megjelent a LÉGY/OTT.

A könyvet természetesen mi is elolvastuk és jó szívvel ajánljuk mindenkinek! Egy magányosan élő negyvenes nyomozónő, egy jómódú család, ahol a tökéletesség látszata mögött mély titkok rejtőznek és korunk egyik legnagyobb problémája: a fiatalokra leselkedő veszélyek összessége tárja fel előttünk a cselekményt. A történet olvasása után, nagyon kíváncsiak lettünk a városunkban élő írónőre.

„Negyven felett, két diplomával, három gyerekkel, egy zseniális férjjel és egy lábon kihordott életközépi válsággal költöztem Hévízre, hogy megtapasztaljam, mit tudok kihozni abból, ha egyszer az életben szakítok a biztonsági játékkal.” – írja Judit a könyv belső borítóján. Olvassák sok szeretettel, a jogász munkát apartman üzemeltetésre és írásra felváltó hölgy, Hévízhez kötődő kapcsolatát.

KERUB: Mesélnél egy kicsit magadról? Milyen életutat jártál be, amíg eljutottál az íráshoz?

Judit: Csupán négy éve költöztünk Hévízre a családommal, azelőtt egészen más életet éltem – ha szabad ilyen közhelyesen fogalmaznom. Egy dél-dunántúli megyeszékhelyen éltünk, én előbb bölcsész, majd jogi diplomát szereztem, dolgoztam a közigazgatásban és ügyvéd jelöltként is. Egészen a közelmúltig el sem tudtam képzelni magam máshogy, mint kiskosztümös nőként, aki szellemi foglalkozást űz. Aztán ide költöztünk, mert váltani szerettünk volna, kipróbálni, milyen mindent elölről kezdeni, a megszokottat hátra hagyni. Itt szembesültem vele, hogy szakmailag és anyagilag is kielégítő munkát – ami mellett még a három gyerek nevelését és a háztartást is a magamtól elvárt színvonalon tudom csinálni – nagyon nehezen találok magamnak. Egy hirtelen ötlettől vezérelve eldöntöttem, hogy felhagyok a jogi pályával és a turizmus területén kezdtem felépíteni az életemet, ami nagy örömöt okozott. Emellett – életemben először – nem szellemi munkát végeztem elsősorban, ami felszabadítóan hatott rám, volt időm gondolkodni, lett hitem arra, hogy így negyven felett sem késő elindulni egy teljesen új irányba: ez volt az írás. Péterfy Gergely író kreatív írás kurzusai késztettek arra, hogy komolyabban is elkezdjek foglalkozni napi szinten az írással. Elhittem hogy van bennem egy regény, vagy akár több is.

KERUB: Hogyan kerültetek Hévízre? Hévíz hozta meg az ihletet – ha kérdezhetem így? És miért pont egy krimi? 

Judit: Mikor azon töprengtünk, hogy hova költözzünk, rengeteg távoli célpont gondolatával is eljátszottunk, de a külföldi letelepedést elvetettük, mert három gyerekünk számára nem szerettünk volna egy idegen nyelvi közegben plusz nehézségeket teremteni, így is eléggé ódzkodtak a költözés gondolatától. Budapest nem a mi világunk, viszont Hévízre akkor már hosszú évek óta visszajártunk. Ahogy behajtottunk a mocsári ciprusok övezte úton, mindig azt éreztük, hogy lelassul a pulzusunk, itt valahogy jó. Varázslatos volt a város hangulata, és ahányszor elhagytuk a Hévíz táblát, azonnal elkezdtük újra tervezni, a visszatérést. Elég sokat utazunk, de a ‘Hévíz’ érzés az egyedülálló, és megmásíthatatlan. Talán még az Adria és a horvát szigetek állnak közel hozzánk, a tengerparti letelepedés is benne van a következő tíz éves terveinkben, majd amikor a gyerekek végleg kirepültek.

Az írás szempontjából Hévíz éppúgy inspirálóan hatott rám, mint a Balaton közelsége. Az, hogy napi szinten kapcsolatban lehetek a hévízi tóval – hisz rendszeresen futom a tóköreimet vagy úszom a sejtelmesen párolgó vízben – és bármikor elugorhatok a Balaton partjára, hogy akár csak néhány percig üljek és bámuljam a vizet, fontos része volt a mindennapjaimnak és fontos eleme lett a könyvnek is. A Légy/ott valós helyszíneken játszódik, és kifejezetten szerettem, hogy Hévíz, Gyenesdiás, Keszthely, vagy akár a Balaton felvidék számomra is meghatározó helyszíneire helyeztem a krimi cselekményét.

A krimi műfaja nagy szenvedély nekem, olvasóként is egészen fiatal korom óta elkísér, de szakmailag is érdekelt már. kezdetektől. A bölcsészkaron irodalomtudomány irányultságú bölcsészként végeztem, és a szakdolgozatomat is a krimi műfajáról írtam. Mindig is érdekelt a krimi és a szépirodalom kapcsolata, azoknak határmezsdjéje. Számtalan író kirándult el ebbe a műfajba, vagy vette kölcsön néhány eszközét egy-egy mű erejéig, gondoljunk akár Szerb Antal Pendragon legendájára, Babits Gólyakalifájára, vagy éppen Umberto Eco A rózsa neve című könyvére. Meggyőződésem, hogy a krimit is lehet akár szépirodalmi igényességű szöveggel megírni, maga a zsáner pedig rengeteg olvasót vonz, jó magyar krimi pedig elég kevés van a kortárs közegben. Folyamatosan követem a megjelenéseket és igyekszem mindet el is olvasni.

KERUB: Hogy érzitek itt magatokat? Megtaláltátok az otthonotokat? Mi a kedvenc helyed a városban?

Judit: Ez alatt a négy év alatt gyökeret vertünk itt, sok barátot szereztünk, a gyerekeink szerencsére kifejezetten pozitívan élték meg az új helyre való beilleszkedést. Én teljesen beágyazódtam ide és néha azon kapom magam, hogy úgy érzem, mintha mindig is itt éltem volna. Az itt született barátok persze gyakran megmosolyogják, ahogy én még most is csillogó szemmel lelkendezem azon, hogy mennyire szeretek itt élni, de ezt a fajta rácsodálkozást még szeretném is sokáig megtartani. Egy csodás családi házban élünk a dombtetőn, a kertünk végében napi vendégek az őzek, nem is vágyhatnánk ennél klasszabb helyre a mindennapi élethez és gyermekeink felneveléséhez.

Az íráshoz legkedvesebb helyem a városi könyvtár olvasóterme és a fedett fürdő kávézójának kényelmes kanapéi, ahonnan a Dr. Schulhof Vilmos sétány pompás platánjait és virágágyait nézhetem. Ha épp nincs szabad hely, azért bizony durcás szoktam lenni. Most persze minden zárva van, ezek a lehetőségek is bezáródtak, ahogy a szobakiadás is szünetel, de a mi családunk szerencsés, hogy a válság számunkra eddig igazán komoly egzisztenciális problémát nem okozott. Rettenetesen nehéz lehet azoknak, akik a turizmus-vendéglátás szektorában elvesztették a munkájukat, nem lehet most mást tenni, mint kivárni, túlélni és hinni abban, hogy lesz még úgy, mint korábban volt.

KERUB: A Légy/ott az első könyved, de feltehetően nem az utolsó. Kardos Júlia meghatározó jelensége lesz ezentúl a Balatoni Krimiknek? Én személy szerint nagyon megkedveltem.

Judit: Kiadóm, az Erawan Kiadó a kezdetektől sorozatban gondolkodott. A kézirat elolvasása után a sorozat szinte már biztos, ami hatalmas megtiszteltetés és egyben komoly felelősség is. A nyomozóm, Kardos Júlia egy negyvenes nő, akinek személye – terveim szerint  – össze fogja majd kötni a további köteteket. Persze addig még sok minden történhet, jelenleg a könyvpiac is súlyos válságban van, az emberek nagyon megnézik, mire költenek/költhetnek, és legelőször természetesen a szórakozás költségeit kurtítják meg. Ha a dolgok terveink szerint alakulnak, akkor Kardos Júlia előtt még számos hátborzongató gyilkosság kinyomozása áll majd. A második részen már dolgozom, Utolér úgyis a címe, és annyit elárulhatok, hogy a nyomozót egy siófoki, közvetlen part-menti luxus apartmanba viszi a sors, ahol egy olyan gyilkosságba keveredik, ahol ő maga lesz a fő gyanúsított. Rá kell jönnie, hogy a szálak saját múltjába vezetnek vissza. Olyan dolgok ezek, amikre nem emlékszik. Vagy amikre nem akar emlékezni? Vagy amikre egyszerűen nem tud? De ez már legyen az Utolér úgyis titka. Én mindenesetre nagyon élvezem az írást, remélem az olvasók is szeretni fogják.

KERUB: Muszáj megkérdeznem, hogy a szereplők tekintetében, pusztán a véletlen műve a hasonlóság, némely helyi személlyel?

Judit: Agatha Christie egyik kedvenc nyomozója, Miss Marple szokta mondani, hogy neki nem kell kimozdulnia a jó öreg St. Mary Mead-ből ahhoz, hogy tudja, milyenek az emberek. Mert az emberi természet mindenütt ugyanolyan, kedveském – olvashatjuk számtalanszor az idevágó véleményét. Én is ezt vallom.

Csupán néhány személy szerepel a könyvben, akik valós személlyel összefüggésbe hozhatóak, vagyis akiket konkrét személyről mintáztam. Olyanok a karaktereim, akiket én magam is nagyon felületesen ismerek, csupán a fizimiskájukat vettem kölcsön. Ráadásul ők mind mellékszereplők. Minden más szereplő pedig benyomásokból, emlékekből, érzésekből, ezer felől érkező információkból gyúrt fiktív alakok, akik bárhol felbukkanhatnának, korántsem csak itt, a Balaton partján. Inkább jelenségekről akartam írni, tendenciákról, közhangulatról, típusokról.

 

Mi itt, a szerkesztőségben, nagyon várjuk a történet folytatását és nagy örömmel tölt el bennünket, hogy Juditékat hozzánk sodorta az élet. Sok boldog itt töltött évet és még több jó könyvet kívánunk!