Nem könnyű a 2020-as év senkinek sem. De lassan véget ér és reméljük, hogy nem csak a naptár szerint. Viszont az országban több száz olyan óvoda működik, ahová halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek járnak és az Ő helyzetük nem oldódik meg a járvány végeztével sem. Olyan gyerekek életéről és megsegítésének lehetőségéről írunk most nektek, akik egész életükben nélkülöznek. És nem, nem játékokat nélkülöznek, hanem évszaknak megfelelő ruhát, cipőt és nem egyszer ételt is.

A társadalmi felelősségvállalás mindig is fontos volt számunkra a szerkesztőségben, éppen ezért csatlakoztam az Örökbe fogadok egy ovit! kezdeményezéshez és amit tapasztaltam, az sarkallt ennek a cikknek a megírására. A kezdeményezést elindító egyesület munkája nem csupán példaértékű, hanem az egyik alapító tagja tősgyökeres hévízi lakos, Tóth-Hencz Edit, akire méltán lehetünk büszkék.

Balról: Tóth-Hencz Edit és Barát Hella

Ha hiszünk a véletlenekbe, akkor mondhatjuk, hogy az egyesületre találásom, véletlenek egész sorozata. Múlt héten az egyik kedves ismerősöm facebook profilképe kapott egy keretet, amin azt olvastam, hogy örökbe fogadtam egy ovit. Mivel az előző héten éppen kinőtt gyerekruhákat és játékokat válogattam, ezért azt éreztem, hogy ez felhívás nekem szól. Google-ben rákerestem az oldalra és már az első percben tudtam, hogy jó helyen járok. Olyan lényegre törő és profi módon összerakott „zerowaste adomány” koncepciót olvashattam, amilyet a mai világban ritkán látni:

AZ “ÖRÖKBE FOGADÁS” ALAPELVE A LEHETŐ LEGRÖVIDEBBEN:

MINDENKI JÓL JÁR

  • Jól jár az örökbefogadó, hiszen az otthon már nem használt, de jó minőségű ruhákat, játékokat, eszközöket végre ki tudja “takarítani” a lakásból

  • Jól járnak a támogatott intézmények, mert jó minőségű eszközöket, ruhákat, játékokat kapnak a mindennapi működésükhöz

  • Jól járnak a rászoruló gyermekek, mert az így elküldött dolgokból valóban részesülnek

A rendszerbe történő regisztrálás nagyon egyszerű. Ezt követően gyorsan, kategóriák szerint választhatjuk ki, melyik korosztálynak tudunk segíteni. Szinte azonnal érkezik a levél, melyben megjelölik az örökbefogadott óvoda nevét, címét, kapcsolattartóját és egy rövid bemutatkozást. Információkat kapunk továbbá az adott intézmény „nincslistájáról” és pontos lépéseket a csomagunk küldésének módjáról. Aki ismer, az tudja rólam, hogy ritkán fordul elő velem, hogy nincsenek további kérdéseim. Itt nem voltak. Mindent megtudtam, egyetlen e-mailből.

A véletlenek sorozata akkor folytatódott, amikor örömömben ráírtam az ismerősömre, úgy megörültem ennek a gyors és pontos menetnek. Megköszöntem, hogy milyen jó ötletet adott, majd általa kiderült a hévízi alapítótag kapcsolódása és a rendszer, egy közeli település óvodáját adta meg nekem kontaktként. A csomagunk csütörtök reggel útra kelt és bízom benne, hogy legalább olyan örömteli fogadtatásra lel, mint amilyen örömmel mi vittük.

A térképen, a 450 örökbe fogadható ovi látható

A személyes csupa pozitív tapasztaláson túl, úgy éreztem, hogy megkeresem Tóth-Hencz Editet és felkérem egy rövid interjúra, hogy többet megtudjunk az egyesület hátteréről és nem mellesleg, hogy a kicsit borúsabb hétköznapokon megmelengesse a szívünket Editék jósága és tenni vágyása.

KERUB: Tősgyökeres hévíziként mesélj egy kicsit magadról, hová sodort az élet a városunkból? Meddig éltél itt? Milyen gyakran látogatsz haza?

Edit: A hévízi Illyés Gyula Általános Iskola után, a keszthelyi Közgazdasági Szakközépiskolában tettem le az érettségit, majd a Miskolci Egyetemen végeztem tanárként. Jelenleg az Oktatási Hivatalban dolgozom. Most a járvány miatt sokkal ritkábban utazunk Hévízre, de lehetőség szerint szinte minden nagyobb szünetet otthon töltünk. Jelenleg Budapesten élünk a családommal és szeretjük azt a nyugalmat, biztonságot, tisztaságot és feltöltődést, amit Hévíz és környéke nyújt számunkra. Szerencsére megmaradtak a baráti kapcsolataim és már mondhatom azt is, hogy a gyerekeink között is hasonlóan jó a viszony. Utoljára ősz elején voltam itthon, a 25 éves általános iskolai osztálytalálkozónk kapcsán. Nagy öröm, hogy sikerült néhány régi tanárunkat is vendégül látnunk. Ezt azért fontos megjegyeznem, mert sokuknak nagy szerepük volt a pályám alakulása szempontjából, mert az, hogy pedagógiai pályára lépjek, igazából már az általános iskolában kialakult.

KERUB: Mesélj nekünk kérlek az örökbe fogadok egy ovit kezdeményezésről. Mi ez pontosan és honnan jött az ötlet? Kik vagytok ti, mint alapító tagok?

Edit: Arról, hogy mióta keresem a segítségnyújtásban, támogatásban az utat, nagyon sokat tudnék mesélni. Ennek az útkeresésnek az egyik mérföldköve volt, amikor az unokatestvérem, Pajor Csilla, 2018 decemberében segítségemet kérte. A munkahelyével szerettek volna egy nehézségekkel küzdő óvodát támogatni. Természetesen segítettem Csillának az óvoda keresésben, és a projekt sikerrel megvalósult. Nagyjából ezzel egy időben barátnőmmel, Barát Hellával színházba mentünk, ahol az előadás után meséltem neki a hátrányos helyzetű településen lévő óvoda megsegítés projektről. Hella nagy empátiával hallgatta a történetet és rögtön előállt a Fogadj örökbe egy ovit kezdeményezés ötletével. Bele is vágtunk, először baráti körben kezdve a segítségnyújtást. Az óvodákkal személyesen vettük fel a kapcsolatot. Gyűltek a nehézségek és az ötletek is egyben. A segítőknek hála, a kezdeményezés eljutott a médiába és szép lassan utat tört magának, egyre többen ismerték meg és támogatták a mozgalmat. Hella biztosította a technikai hátteret, amire nagy szükség volt, hiszen hónapokig egy excel tábla segítségével kötötte össze az intézményeket az örökbefogadókkal. Egészen egyszerűen azt is mondhatom, hogy három anyuka összefogásából alakult ki a mozgalom.

KERUB: Hol tart most a projekt és mik a jövőbeni terveitek?

Edit: 2020. februárjában egyesületté alakultunk. Fontos állomása mára a kezdeményezésnek, hogy az óvodák mellett a gyermekházak, tanodák és gyermekotthonok is bekerültek a támogatható intézmények listájába. Az adományozás folyamata azon az elképzelésen alapult, hogy az otthon már kiselejtezett, kinőtt játékokat, ruhákat eddig is bevittük azokba az intézményekbe, ahova a gyermekeink jártak, hogy tudják tovább használni. Most pedig nem a pár méterre lévő óvodába juttatjuk el, hanem egy olyanba, ahol a szülőknek nincs lehetősége az intézmények ilyen jellegű támogatására. A futárszolgálatnak köszönhetően pedig pár ezer forintért az ország bármely pontjára háztól házig lehet eljuttatni az adományokat. Ez a win-win alapú elképzelés segít a családoknak is, hiszen nem kell a szemetesbe dobni a jó minőségű dolgokat, és segít a támogatott intézményeknek is, akik fel tudják használni az adományokat úgy, ahogy az adott helyi viszonyokban a legjobban hasznosuljanak. Az intézmények jelentkezéskor kitöltenek egy jelentkezési lapot, ahol nekik is lehetőségük van felsorolni azokat a dolgokat, amikre a legnagyobb szükségük van, ezt „nincslistának” neveztük el. Mi magunk is szembesültünk olyan történetekkel, élethelyzetekkel, melyeket elképzelni sem tudtunk. A sok szívbe markoló történet adta mindig a lendületet, hogy tovább kell csinálnunk, hogy érdemes tovább vinni a mozgalomba fektetett munkát. Olyan települések, intézmények kerültek előtérbe, ahol eddig a „madár sem járt”. Az intézményi támogatásoknak köszönhetően nem csupán egy kiválasztott család élvezheti a játékokat, ruhákat, tisztálkodási eszközöket, hanem a gyerekházak, ovik, tanodák, gyermekotthonok apraja-nagyja.

KERUB: Megosztanál az Olvasókkal egy számodra igazán szívmelengető pillanatot, amit a projekt kapcsán éltél át?

Edit: Nagyon sok szomorú történet kavarog a fejemben, de példaként két pozitív pillanatot osztanék meg. A XIII. kerületben, ahol élek, az óvodák felújítása után képződött egy nagyobb mennyiségű gyerekbútor készlet, amelyre már nem volt szükség. Ezeket sikerült eljuttatni több óvodába, ahol nagy kincsnek számított. Egy baráti összefogás eredményeként van, aki a válogatásban, van, aki a szállításban segített, így kerülhettek gyerekágyak, asztalok, székek polcok Tiszavasváriba, Tiszacsermelyre, Szirákra, Bujákra, Lengyeltótiba, Öreglak-Barátihegyre, Hernádszentandrásra. Valamint én magam is támogatok egy somogyi óvodát, ahol idén nyáron az iskolába menő gyerekeket tudtuk segíteni iskolatáskával, tornazsákkal és tolltartóval. Ezzel is könnyítve a családok helyzetét iskolakezdéskor.

A szerkesztőség nem titkolt célja volt, hogy felhívjuk a figyelmet a mozgalomra és bízunk benne, hogy az Olvasóink közt is lesznek jótevő örökbe fogadók. Mindenkinek nehéz az idei év, de ne feledjük, hogy vannak, akiknek még ennél is nehezebb. Ha tehetjük, adjunk abból, amink van: hisz’ jótett helyében jót várj.

 

Örökbefogadás, további infók, elérhetőségek:

Weboldal: https://orokbefogadokegyovit.hu/

Facebook oldal: https://www.facebook.com/orokbefogadokegyovit

Tel.: +36 30 358 12 69

E-mail kozpont@ofeo.hu

Messenger: https://www.messenger.com/t/orokbefogadokegyovit

 

Írta: Szabó Diána