A varázslatos tófürdő és a gyógyító reumatológiai kezelések mellet Hévíz másik arca a természetközeliség, vagyis a város határában lévő erdők, a tiszta levegő, a karnyújtásnyira lévő lovardák, farmok, illetve az olyan csodás helyek, mint a Kis-Balaton a Kányavári-szigettel.

Szeptemberben pedig kétségtelenül a legnagyobb csoda, amikor hajnalban, nyitott ablaknál a szarvasok bőgését hallgathatjuk, mintha csak az erdő közepén pihennénk. Egy semmivel össze nem hasonlítható érzés. Hévíz a szülővárosom, szüleim, nagyszüleim és dédszüleim is itt éltek. Egy ékszerdoboz, ahol nem csak a víznek van gyógyító ereje, hanem a természetnek, a városnak és az itt élő embereknek.

Gyerekként sokszor hallottam az itt élő barátaimtól, családtagjaimtól, hogy hévízinek lenni valami különleges kiváltság. Most már értem mire gondoltak: Amennyire különleges és egyedülálló a tó vizének összetétele, ugyanannyira különleges az itt élő, kitartó, ikonikus hévízi közösség is. Nehézségek, problémák mindig voltak , mindig lesznek – ahogy most sem könnyű éppen – de a hévízi lakosok, a több generáció óta itt élő családok, ez a különleges közösség győztesen fog kijönni ebből is, ez már évtizedes hagyomány. Ahogy nagymamám mondta mindig: sosem tudhatod fiam mi mire lesz jó. És ő valóban így is élt, ha problémába ütközött lehetőséggé alakította, sosem adta fel, mindig újra és újra felállt, büszke Hévíziként. Különleges képesség ez, tiszteletreméltó, amit meg kell becsülni, amit Hévíziként tovább kell vinni.

Szeptember végén nekem a szarvasok bőgése az ami erőt és energiát ad, ami eszembe juttatja, hogy milyen csodás helyen élhetek, milyen csodás helyen élhet a családom már sok generáció óta. És holnap hajnalban újra a szarvasok bőgését hallgathatom, örömmel, elégedetten mosolyogva magamban. És ha nagymamám lát onnan fentről, talán ő is elmosolyodik kicsit. 🙂

Pöltl Ákos, hévízi családi gondolatok