Ahogy olvasóink már megszokhatták, a KERUB mindig igyekszik olyan különleges, érdekes tartalommal szolgálni a hévízi lakosoknak, amit máshol nem igazán érhetnek el. Így van ez a mostani interjúnkkal is, ugyanis Hévíz város polgármesterével, Papp Gáborral beszélgettünk hosszasan, de nem hivatali, városvezetési témákról, hanem hobbiról, magánéletről, családról, személyes hévízi kötődésről. Ismerje meg interjúnkból Papp Gábort, a tősgyökeres hévízi lakost és polgármestert, aki őszintén mesél emberi, személyes oldaláról, gyerekkoráról, családról, szenvedélyekről.

KERUB: Tekintsünk el egy kicsit attól, hogy a város polgármestere vagy. Hévízi lakosként egy tősgyökeres, hévízi családból származol, gyermekkorodat itt töltötted a városban, majd családot is itt alapítottál. Ennyire sokat jelent számodra Hévíz?

Papp Gábor: Igen, ezt egészen nyugodtan kijelenthetjük. Hévíz egy gyöngyszem, mindenki számára sokat jelent, aki itt született és itt él. Én is itt születtem – még ha fizikailag a keszthelyi kórházban is -, az egész életem Hévízről szól. Itt voltam gyermek, itt tanultam meg kerékpározni, focizni és persze úszni a gyógytavon. Innen vannak a barátaim, itt jártam általános iskolába, innen jártam be középiskolába Keszthelyre, itt volt az első munkahelyem, itt szereztem masszőr, majd pedig gyógymasszőr képesítést, itt lettem vállalkozó. Végül a politikai karrierem is itt indult és lettem hévízi képviselő, majd pedig polgármester.

 

KERUB: Téged akkor valójában minden ideköt, ahogy az egész családodat is.

Papp Gábor: Igen, pontosan így van. Itt született és nőtt fel az összes gyermekem, de a felmenőimre ugyanez igaz. Az anyai ági nagyszüleim, a Viola család, nagyon régóta Hévízen élnek. A Nagyapám, Viola János, közel 40 évig volt a tavon fürdőmester. FÜRDŐMESTER, így, csupa nagybetűvel, hiszen akkoriban ez a tisztség az igazgató után (aki akkoriban Strecker Ottó volt) a második legfontosabb volt. Ő oktatta például a masszőröket, rengeteg tanítvány került ki a kezei közül. De ő volt az egyik első gyógymasszőr is az országban. Olyan hírességek jártak hozzá, mint például Latabár Kálmán, vagy Honthy Hanna. Honthy Hanna, az akkori kor dívája nem is engedte, hogy más masszírozza, kizárólag “a nagyapám kezeit követelte”. De nem csak ők, hanem a Hévízen megforduló írók, költők, művészek, színészek, mind a nagyapámat, Viola János fürdőmestert keresték. A minap pakoltam a könyvespolcomon otthon és a kezembe akadtak régi könyvek. Az egyik könyv 1974-es dedikálású és így hangzik a beleírt szöveg: “János barátomnak, aki engem mindig meggyógyít és rendbe rak.” 

 

KERUB: Mondhatjuk akkor, hogy János bácsi a gyógytó oszlopos tagja volt, nem nagyon történt semmi a tavon a tudta nélkül. 

Papp Gábor: Közel 40 éven keresztül egy ilyen felelősségteljes pozícióban dolgozni nem kis feladat, hatalmas megtiszteltetés. A ‘70-es évek végén innen is ment nyugdíjba. Életeket is mentett a gyógytavon, nem “csak” fürdőmester és gyógymasszőr volt. Ezért számtalanszor kitüntették életmentő éremmel is, sok ember köszönheti neki az életét.  Nagyon büszke vagyok rá, hogy otthon őrizhetem a bekeretezett diplomáját, amit fürdő szakmunkásként szerzett. Királyi pengős bélyeggel van leragasztva és egy nagyon szép, díszes diploma. Mivel Nagyapám állandóan a tavon volt én is sokat jártam le, de Nagymamám is ott dolgozott, mint kabinos, ahogy azt akkoriban hívták.

KERUB: Akkor ezt úgy kell elképzelni, hogy minden reggel együtt mentetek le a tóra Nagyapáddal?

Papp Gábor: Nem minden reggel, de Édesapámmal és a család többi tagjával sok időt töltöttünk el ott. Akkoriban még másképp működött az egész „üzemelés”. Kisgyermekként egészen kamaszkoromig sokat lejártam hozzájuk. Felnőttként pedig az Arany János utcai családi ház átépítése után, együtt is laktunk. Voltak olyan évek, amikor négy generáció lakott abban a házban, ahol most is élek a családommal.

 

KERUB: Te is elindultál a Nagyapád útján?

Papp Gábor: Igen mondhatjuk így, hiszen a család folytatta Nagyapám pályáját. Édesanyám több mint 40 évig dolgozott a gyógyfürdőn, gyógymasszőrként. Sokáig volt részlegvezető is, tanította a szakmát, csakúgy mint Nagyapám is tette. Aztán persze rám is sor került. Én is masszőr, majd pedig gyógymasszőr lettem, követve és tisztelve a családi hagyományokat. Több generációs, családi tradíció. 1988-ban, az érettségit követően egyből a gyógyfürdő kórházba kerültem, mint betegszállító. Öltöztettem, vetkőztettem és segítettem a rászoruló betegeket a közlekedésben. Közben elvégeztem a fürdőmasszőri képzést, majd a gyógymasszőrit, aztán közben behívtak katonának. Leszerelésem után is visszamentem a kórházba dolgozni, kisebb megszakításokkal összesen 4 évet töltöttem ott. Aztán jött egy kis vendéglátós kitérő, 2 évig két gyerekkori barátommal és a feleségemmel, két vendéglátóhelyet béreltünk és üzemeltettünk Hévízen. Így telt el az 1991-es és 1992-es év.

 

KERUB: A vállalkozói életből hogyan jött a váltás a politikára?

Papp Gábor: Ahogy említettem, a vendéglátásból két év után szálltam ki, majd 1993-ban nyitottam meg a masszázs szalonomat. Hévíz első épületei között volt az a lapos kőből álló épület. A kis házikó még most is az udvarunkon áll, még Nagyapám vásárolta a ‘40-es években. Aztán később felépült a most is álló, családi ház. Bár a masszírozást több éve abbahagytam, a kis ház most is őrzi az emlékeket. Visszatérve tehát, amíg én masszíroztam, feleségem 16 éven keresztül a gyermekeinkkel volt otthon, mint főállású Édesanya. A politika, a masszírozás mellett egyre jobban kezdett érdekelni, így 1993-ban kezdtem el az aktív politizálást, mind országosan, mind városi szinten.

 

KERUB: Van egy bakelit lemez gyűjteményed? Az manapság már nagy kincsnek számít.

Papp Gábor: Mindenféle lemezem van, de elsősorban rock zenerajongó vagyok. Magyar rock-ból majdnem minden megvan: P. Mobil, Edda, Omega, LGT, Piramis, Hobo, Deák Bill, és persze a nagy „szerelem” az AC/DC. De ezek mellett még számos más zenei irányzat lemezei is meg vannak külföldi és belföldi együttesektől előadóktól.

KERUB: Sokan tudják, hogy nagy szivar rajongó vagy. Ez hogyan jött az életedbe?

Papp Gábor: Ennek egyszerű története van. Sajnos már fiatal koromban elkezdtem dohányozni, aztán a gyerekeim születése után abbahagytam. Mikor 2010-ben polgármester lettem, akkor körbejártam egy-két olyan embert Hévízen, akikről azt gondoltam/gondolom a mai napig, hogy sokat tettek a város fejlődéséért. Köztük volt Lukács Ferenc is, aki 40 évig volt a Hotel Carbona igazgatója. Feri szivarozott és végül ő általa ismerkedtem meg én is a szivarozással. Innen datálódik a minőségi szivarok iránti érdeklődésem és szeretetem.

 

KERUB: Kanyarodjunk vissza a család másik ágára, az apai nagyszülőkre. Ők is hévíziek voltak, mivel foglalkoztak, hogyan éltek?

Papp Gábor: Édesapám Nemesbükön született. Apai Nagyanyám és családja onnan származik, ők Nagyapámmal Hévízen, a Zrínyi utcában laktak. Az apai Nagyapám – Papp Gyula – az Őrségben született, de ő is nagyon korán Hévízre került vendéglátósként, így ismerkedett meg Nagyanyámmal. A SZOT üdülőben dolgozott egészen haláláig. Sajnos nagyon korán meghalt. Tehát az apai Nagyszüleim is ezer szállal kötődnek Hévízhez.

 

KERUB: Érdekes az élet, vagy inkább ismétli önmagát, hiszen népes felmenőkkel rendelkezel és neked is öt gyermeked van. Ők mennyire kötődnek Hévízhez? Itt élnek?

Papp Gábor: Mind az öten Hévízen nőttek fel, de az élet úgy hozta, hogy ők már nem ide jártak iskolába. Huszonnyolc éve vagyunk házasok a feleségemmel, 1991-ben házasodtunk össze. 1993, 1994, 1997, 2000 és 2006 meghatározó évek voltak, hiszen ezeken az években születtek a gyermekeink. Négy nagyobb gyermekem kollégista lett és mindannyian egyházi középiskolákban végeztek, a legkisebb még általános iskolás. Itt nőttek fel Hévízen és indultak el az élet legkülönbözőbb területein. Fiam hangmérnöki pályára lépett, egyik Nagylányom matematikus, a másik szerkesztő, újságíró, a negyedik gyermekünk éppen most érettségizett és a politikai tudományok felé vette az irányt, a legkisebb még általános iskolás. Nagyon büszkék vagyunk rájuk. Feleségem pedig az édesanyai hivatás után tanári pályára lépett, jelenleg középiskolai tanárként dolgozik.

 

KERUB: Vallásos család vagytok, ezt sokan tudják rólatok. Milyen szerepe van az egyháznak, vallásnak, hitnek a családod életében?

Papp Gábor: Igen, a vallás fontos az életünkben, annak ellenére, hogy én felnőtt fejjel kerültem közel hozzá. Egészen konkrétan az esküvőm előtt keresztelkedtem meg. Az élet egy kicsit visszaigazolt felnőttként, hiszen anyai Nagyanyám református volt. Sőt, nálunk, az Arany János utca 12-ben tartották régen a református istentiszteleteket, amíg nem volt református temploma a városnak. Felnőttként egyre fontosabbnak tartottam a hitet, hívő emberként pedig templomba kezdtem járni, végül a gyermekeim is mind vallásos nevelésben részesültek. Eleinte tőlünk, szülőktől, később pedig az általános és középiskoláikban is, hiszen mindannyian egyházi iskolákba jártak. A vallás és hit mellett pedig fontosnak tartottuk Feleségemmel a hagyományok tiszteletét és ismeretét is, gyermekeim neves oktatóktól tanulhattak népzenét, néptáncot. Így büszkén mondhatom, hogy hagyománytisztelő és ismerő, hívő család vagyunk. A vallás beépült az életemben, jelenleg a Veszprémi Egyházmegye gondnoki tisztségét is ellátom.

 

KERUB: Mivel foglalkozol szabadidődben? Van valami hobbid a lemezek gyűjtésén túl?

Papp Gábor: Én egy igazi klasszikus, újság olvasó ember vagyok. A mai napig szeretem kézbe venni a nyomtatott sajtót, ha úgy tetszik, sajtó szemlézek. A másik szórakozásom pedig a sport. Jelenleg sajnos csak nézem a meccseket, különösen a magyar női kézilabdát és focit szeretem. Viszonylag sokszor járunk mérkőzésekre, a hévízi kézilabda és labdarúgó mérkőzéseken szinte mindig ott vagyok, ahová gyakran a Feleségem is elkísér. Néha még idegenbeli mérkőzésekre is elkísérjük a csapatokat. Ezen túl jó kikapcsolódás számomra a filmnézés is, mind a külföldi, mind a magyar klasszikusokat szeretem.

KERUB: A sportokról és a te sportoláshoz való viszonyodról lévén szó nagyon sok különböző szóbeszéd ütötte fel a fejét a városban a hirtelen fogyásoddal kapcsolatban. A legextrémebb verzió szerint komoly betegség áll a háttérben. Mi az igazság?

Papp Gábor: Én a betegségnek is több változatát hallottam, természetesen az egészből semmi nem igaz. Nagycsaládos Apaként felelősséggel tartozom gyermekeim és Feleségem felé, ezért az elhízással járó egészségkárosító élet egyszerűen tarthatatlanná vált. Elhatároztam, hogy változtatok ezen és egy teljes életmódváltással sikerült lefogynom és ezáltal egy teljesebb, egészségesebb, felelősségteljesebb életet élnem. A családom rendkívül fontos nekem, ezért nagyon örülök, hogy sikerült erre az egészségesebb útra rátérnem. Habár még van teendőm e téren is, de családom és főleg a Feleségem segít ebben is. És remélem igaz a mondás: akinek halálhírét keltik, sokáig fog élni. 🙂

 

KERUB: Családapa és polgármester is vagy. Hogy tudod összeegyeztetni a kettőt? A főállású polgármester nem napi 8 órás munka.

Papp Gábor: Most már könnyebb, hogy a gyerekek nagyobbak. De alapvetően nagyon nehéz feladat volt mindig is. Most már megtehetem, hogy a munkaidő lejárta után egyből hazamegyek a családomhoz, de nem volt ez mindig így. Meg kellett tanulni beosztani az időt. Néha még a napi 24 óra is kevés. Sokszor vagyok távol hétvégén, a polgármesterség egész embert kíván. A négy nagyobb gyermekem már kirepült, ők Budapesten élnek, tanulnak és dolgoznak. Szóval mondhatom, ott is van egy kihelyezett családi részlegünk. A Feleségem, mint mondtam pedagógus, az ő időbeosztása is nagyon sűrű, de igyekszünk mindig módot találni a közös programokra.

 

KERUB: Polgármesterként hogy néz ki egy napod?

Papp Gábor: Általában 6 órakor kelek. Korán bent vagyok a Hivatalban, legtöbbször elsőként. Ez azért fontos számomra, mert ilyenkor át tudom gondolni a napomat, összerakni fejben az aznapi teendőket. Rengeteg aláírnivalóm és átolvasnivalóm van, sokszor napi több száz oldalnyi. Számtalan tárgyalásom van, heti rendszerességgel kell Budapestre utaznom, intézni a város ügyeit. Amikor polgármester lettem, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi feladattal jár. Egy felelősségteljes és törekvő polgármester mindennapjai nem olyanok, mint a hollywoodi filmekben. 🙂 Rohangálok, intézem a teendőket, tárgyalok, kapcsolatokat építek, interjút adok, népszerűsítem a várost.

KERUB: Idestova 9 éve vagy polgármester. Ahhoz képest, amikor elkezdted a munkát, hol tart most a város? 

Papp Gábor: Képviselőként volt már egyfajta rutinom, de amikor bekerültem ebbe a pozícióba, akkor át kellett gondolnom, hogyan tovább. Lehetsz egyfajta reprezentatív vagy hollywood-i típusú polgármester, vagy lehet azt az utat járni, amit én is, nevezetesen egy sokat dolgozó, a város életében tevékenyen résztvevő , folyamatosan megújuló, mondhatni innovatív polgármester útját.  Szinte minden pillanatban azon töröm az agyam, hogyan lehetne még jobbá tenni az életet Hévízen. Mindig keresem a lehetőségeket, gyűjtöm az ötleteket, ihletet merítek mások munkáiból és ezt próbálom a lehető legjobban átültetni Hévíz mindennapjaiba is. Őszintén hiszem, hogy 2010 óta a város egy óriási fejlődési pályára lépett. Jól haladunk ezen az úton, de közel sem vagyunk még a folyamat végén. Kell még 3-4 év mire azt mondhatjuk, hogy oda emeltük Hévízt, ahova mindig is szántuk. És az is csak valami újnak a kezdete lesz. Komplexen kell gondolkozni, nézni, hogy mi jó a gyereknek, mi az idősnek, mi jó a turistának, mi a helyieknek. Minden mindennel összefügg, leegyszerűsített nézőpontból nem lehet jó döntést hozni, csak ha szívből végezzük a munkánkat. A mindennapi munkában nagyon sokat segített és segít nekem barátom és helyettesem, Kepli József alpolgármester úr. Nagy szerepe van abban, hogy a város itt tart és fejlődött, vállvetve küzdünk a városért, jól kiegészítjük egymást. Persze fontos a jó képviselői csapat, a hivatali kollégák, az intézményeinkben dolgozók és mindenki, aki Hévízért dolgozik.

KERUB: Ahogy fogalmaztál, a rengeteg munka rengeteg buktatóval is jár.

Papp Gábor: Külső szemlélőként teljesen más egy felújítás, fejlesztés menete, mint kivitelezési oldalról. Polgármesterként kötelességem megtenni mindent azért, hogy ez a város méltó legyen más, híres európai fürdővárosok színvonalához. Ennek első lépése a városi infrastruktúra rendberakása, modernizálása, majd pedig jön a szolgáltatásoknak a bővítése, a minőség színvonalának emelése. A Széchenyi utcát és a Nagyparkolót sem azért kezdtük el rendbe rakni, mert az nekem személy szerint annyira hiányzott, hanem azért, hogy legyen egy olyan fő utcánk, ami világszínvonalú és legyen egy Nagyparkolónk, ahol kényelmesebben, könnyebben tudnak az ide látogató turisták, vendégek és persze a helyiek is parkolni. Ezen fejlesztések mögött bonyolult folyamatok, összetett közbeszerzési eljárások, előre nem látható problémák vannak. Napi szinten azon dolgozunk, hogy ezeket megoldva egy még élhetőbb, szebb, modernebb várost adjunk nem csak a turistáknak, de a hévízi lakosoknak is.

 

KERUB: Mi a víziód Hévíz jövőjét illetően?

Papp Gábor: Hévíz a közös jövőnk, együtt kell szebbé, jobbá tennünk azt. Mindenkinek a maga módján, lehetőségei szerint. Hévíz elsősorban egy gyógy- és egészségturisztikai központ, ezt kell még jobban, még hangsúlyosabban kiépítenünk, fejlesztenünk. Rengeteg olyan dolog van, amit a városban – hely hiányában – nem tudunk biztosítani: reptér, golf pálya, ipari létesítmények és még sorolhatnám. Ezért nem „csak” Hévízben kell gondolkodnunk, hanem térségben, régióban. Van repterünk Sármelléken, jönnek a befektetők is, aminek pozitív hatásait már jövőre érezni fogjuk. Városvezetőként rendbe tudom tenni a várost, biztosítani tudom a fejlődést, lobbizok, tervezek, turistákat, befektetőket tudok idehozni. De bele kell tenni a saját részüket a szállásadóknak, vendéglátósnak, kereskedőnek, szolgáltatóknak is. Együtt egy minőségi irányba kell elvinni a gondolkodásunkat, hogy Hévízt arra a szintre emeljük, amit megérdemel. Össze kell fognia a hévízieknek, hogy ez sikerülhessen. Bátran merni kell változtatni, fejlődni, előrelépni úgy, mint ahogy mi is tettük, amikor nekiálltunk a Széchenyi utcának, a Nagyparkolónak vagy majd jövőre a régi városközponttól testidegen, leharcolt buszmegállónak. Szeretnénk minőségi munkát végezni és végeztetni. A Széchenyi utca legegyszerűbb felújítása lett volna, ha ráhúzunk 3 cm aszfaltot, de pár év múlva újra járhatatlan lett volna. Hiszem, hogy ha az alapoktól újítunk fel valamit, sokkal minőségibb munkát tudunk végezni, még ha az nehézségekkel is jár. Szeretnénk, ha az emberek tudnák: Hévízre járni presztízs. Hiszem, hogy nekünk, hévízieknek sikerülni fog ezt elérni, mert Hévíz a közös jövünk, együtt kell tennünk érte, megóvnunk és fejlesztenünk a várost.