Keszthelyen, a Ligetszépe® meseterápiás foglalkozások otthonában beszélgettünk Szentkúti Mártaval és három hévízi tanítványával: Szabóné Prádli Andreával, Péterné Bakos Mariannal és Szánti Éva Ritával, a mese útjáról és a segítő, támogató foglalkozásokról, melyekkel minden hozzájuk fordulót felkarolnak. Márta néni azonban nem csak mesemondó terapeuta, hanem a Ligetszépe® meseterápia szülő anyja is. Az ő nevéhez fűződik a módszer, ami már rengeteg gyermek és felnőtt életét megváltoztatta. Képzéseit több mint 6 éve indította el és szárnyai alól már több mint 50 meseterapeuta indult el saját útjára. Interjúnk nem titkolt célja az, hogy bepillantást adhassunk a terápia szellemiségébe és elindítsunk minden útkeresőt, a mesék segítő világába.

“A mese nem volt gyerek-műfaj a 19. század elejéig. Képekben bemutatott sors-történet, az ember és az egész emberiség szellemi fejlődésének története volt.” – meséli Márta néni.

“De akkor miért is olyan fontos a gyereknek a mese? Első sorban a mese üzenete miatt. Bármi is történik ugyanis a mesében, a végén a jó győz. A gyerekek pedig szeretik újra és újra átélni ezt a győzelmet, mert ezáltal biztonságban érzik magukat: bármi is történik a mese közben, a vége jó lesz! Persze ma egyre több gyermek fél, szorong, idegenül érzi magát a világban. Nem csoda. Korunk rendkívül erős hangsúlyt fektet az egyéniség, az egyéni képességek kibontakoztatására, az önmegvalósításra. Ez azonban csak akkor fog egészségesen megtörténni a gyermekben, ha erős kapaszkodói, gyökerei vannak. Az ősképek pont ilyen kapaszkodók, melyeket a mesék közvetítenek számunkra. Tudjuk, hogy néz ki a király, a királyné, a legkisebb királyfi, az aranyhajú királykisasszony, a tündér, a manó, az óriás, a boszorkány. Még a mesebeli farkas is kicsit más, mint az, amit az Állatkertben lehet megnézni. Ezek a képek valamennyiünk közös kincsei – ugyanakkor rendkívül individuálisak. Az „én farkasom” valószínűleg csak nagy vonalakban hasonlít „a te farkasodra”. Az aranyhajú királykisasszony ruhája biztosan a földig ér; de milyen színű? Mese hallgatáskor egyszerre élhetjük át az összetartozás, a közösség és az egyediség élményét.”

Márta néni 1955-ben született  Budapesten. Sokáig ott is élt és dolgozott, Keszthelyre 2009-ben költözött. Saját elmondása szerint, mesehallgató korától fogva mesélő is. Mesélt már az óvodában, az iskolában is. Majd tanítóként és édesanyaként is. A mese olyan szerves részévé vált az életének, hogy most már segítő szándékkal, terapeutaként is része a minden napjainak.

Márta nénit hallgatni, ahogy a hivatásáról mesél, nagy élmény. Minden szava mögött ott a bizonyosság: “A világ rohan, senkire és semmire nem jut elég időnk; az értékek viszonylagossá váltak; a biztonságérzetünk megrendült – gyermekeink pedig ezt utánozzák. A diszharmonikus világban diszharmonikussá válnak a gyermekek is. Egyszerűen hiányoznak a harmonikus testi-lelki-szellemi fejlődés feltételei. A meseterápia a harmóniát igyekszik helyreállítani az emberben.”

A Ligetszépe® meseterápiás foglalkozások is nagy gonddal és odafigyeléssel alakultak a mai formájává. Márta néni 2012-ben foglalta írásba a Ligetszépe® meseterápiás módszert és képzést néhány kollégájával, melyet a rengeteg tapasztalat formált:

“A mesékben rejlő képek gyógyító, alakító, formáló erőként hatnak a gyermekekre, illetve ezeket az erőket aktivizálják a gyermekekben – egyébként a felnőttekben is, ha hajlandóak figyelmet szentelni a mesékben rejlő tartalomnak. A mesehallgató végigéli a történetet – jellemzően: népmesét, azon belül is varázsmesét -, azonosul a mesehőssel, átéli a nehézségeket, a károkozók jelenlétét éppúgy, mint a segítőkét. Megtapasztalja, hogy a mesében megjelenő rossz legyőzhető. A mese átéléséhez, a belső képalkotás tevékenységéhez a felfokozott szimpátia, azaz: a fantázia erőit használja, ami együtt jár a mesehallgató lelki erőinek, akaratának, érzésének és gondolkodásának fejlődésével.”

Egy terapeuta általában a szülők, a pedagógusok jelzései alapján kezd dolgozni egy gyermekkel. A jelen helyzet megismerésén túl anamnézis felvételével és szülői beszélgetéssel kezdik feltárni a felmerült nehézségek okát és ezek figyelembe vételével állítják össze a terápiát. A diszkréció, a titoktartás alapfeltétel, senkiben se nem merüljön fel ennek az ellentéte. A terapeuta mindig fejből mesél, soha nem könyvből. A foglalkozásokat általában heti rendszerességgel tartják; hat-hét alkalom után újból konzultálnak a szülőkkel, a tapasztalható változásról. A terápiás folyamat hossza 6-7 alkalomtól akár az egész tanévre is kiterjedhet. Ha az elért változás tartósnak bizonyul, a terápiás folyamatot lezárják. A folyamat végén a gyermek egy kötetbe rendezve megkapja az összes hallott mesét, a szülők pedig tanácsokat kaphatnak a gyermek további, otthoni segítését illetően. Pontos feltétele van annak, hogy minek kell megtörténnie e gyermekkorban ahhoz, hogy egy gyermekből egészséges felnőtt válhasson, 21-28 éves korára. A problémákat nem lehet kikerülni, mindenkinek lesznek válságok az életútja során, a kérdés csupán az, hogy ezeket a helyzeteket hogyan kezeli majd? Szakmai kifejezéssel élve, nem mindegy, hogy kinek milyen a reziliencia szintje. Szomorú tény, hogy ennek a képességnek a társadalom jó része híján van és sajnos sokszor pótszerekhez nyúl a megoldás képessége helyett. De felelős szülőként tehetünk azért, hogy a mi gyermekünknek már ne kelljen ezzel szembesülnie felnőttként. Ebben – is – segít a terápia.

A Ligetszépe® meseterápiás módszer, három modulból álló képzésen sajátítható el. A képzések moduljai egymásra épülnek és 1,5 év alatt szerezhető meg a végzettség. Hévízen három, segítő kezet nyújtó, Ligetszépe meseterapeutát szeretnénk bemutatni az Olvasóknak. Arra biztatunk mindenkit, hogy keressék fel őket bátran, ha meseterápia hívogató hangja elért hozzájuk.

Szabóné Prádli Andrea

“Gyermekkorom óta szeretem a meséket, de felnőttként újra a fiamnak meséltem hosszú ideig. 2012-ben a hévízi könyvtárban hallottam mesélni Boldizsár Ildikót. Akkor családgondozóként felmerült bennem, jó lenne a gondozásunkban lévő gyerekeknek mesék által is segíteni. Aztán az élet máshogy alakult, de  2016-ban jelentkeztem a Ligetszépe meseterápiás képzésre és 2018. áprilisától már hivatalos papírom is van róla. Azóta óvodás gyermekeknek tartok egyéni és esetenként (ünnepkörhöz kötött) csoportos mesemondást. De meséltem már várandós kismamáknak és női csoportnak is. Rengeteg felkészülést igényel egy-egy gyermekkel való egyéni munka vagy a csoportnak való mesélés is. Jó látni és megfigyelni a változást a gyermekek  esetében. Természetesen más fejlesztést is kapnak, de bízom benne, hogy a rendszeres találkozások alkalmával egyénileg kialakított foglalkozásokkal, a személyre szabott mesékkel én is hozzájárulok az ő fejlődésükhöz. Ez pedig végtelen örömmel tölt el.”

Péterné Bakos Mariann

“Nyugdíjas óvodapedagógus vagyok, ebből kifolyólag rengeteget meséltem az életem során gyerekeknek. 3 éve végeztem Márta néninél a képzést, nagyon örülök, nagy élmény volt számomra. Gyermekként én is sok mesét, történetet hallgattam Édesanyámtól. Ez a családi történet mesélés pecsételte meg talán az én sorsomat is. Elmondhatatlan az az érzés, amikor létrejön a kapocs egy mese által, köztem és a gyerekek között. Ahogy megáll a levegő, a sok csillogó és várakozó szempár rám szegeződik és lehetőségem van őket egy egészen más világba elvezetni. Számomra ez az igazi élmény. Én ugyanúgy fejlődöm minden mesélés során, akárcsak a gyerekek. Nem csak a mesehallgatónak, hanem a mesemondónak is el kell készíteni a belső képeket, mert csak így lesz hiteles és őszinte a mese átadása. A belső képalkotás, “mozizás” óriási jelentőséggel bír a kisgyermek fejlődésében, amit nem helyettesít a tv-ben látott mese.  Úgy hozta az élet, hogy bölcsődés gyerekeknek mesélek mostanában. Az ő koruknak megfelelő mesékkel, mondókákkal támogatom őket. Nagyon jó látni a változást, bízom benne, hogy hozzátehetek a mesék által valami jót az ő kis életükhöz. Rendezvényeken is szoktam mesefoglalkozásokat tartani, de ez nem egyenlő a terápiával. Az egy közös mesélés, attól függően, hogy milyen korosztályú gyerekek gyűlnek össze. A kisebbeknek állatmeséket, láncmeséket választok, míg a nagyobbaknak inkább tündérmeséket.”

Szánti Éva Rita

„3 gyerekes édesanya vagyok. A gyermekeim által találtam vissza a mesékhez, amikhez már gyerekként is nagy rajongás fűzött. Magamnak olvastam meséket és nagyon szerettem őket, de felnőttként eltávolodtam a tőlük. 2007-ben, amikor megszületett az első lányunk, akkor találkoztam újra velük és valami olyan űrt tudtak pótolni bennem, aminek a megoldását évekig hiába kerestem. Úgy alakult az életünk, hogy amikor Ő 5 éves lett, kerestük azt a  természetes gyógymódot, amivel őt az akkori nehézségén át tudjuk segíteni szülőként. Nem hiszek a véletlenekben, Márta néni pont akkor tartott előadást a keszthelyi könyvtárban, amikor nekünk a legnagyobb szükségünk volt erre a fajta megoldásra. Én már az előadás hallgatása közben tudtam, hogy megtaláltam azt, aki a gyermekünknek és nekünk is segíteni tud. A sok-sok mesés tapasztalás alapján 2016-ban elhatároztam, hogy én is elvégzem a képzést és ahol tudok, segíteni fogok másoknak, ahogy nekünk akkor Márta néni. Elsősorban iskolás gyerekek számára nyújtok kezet, hiszen a saját gyermekeimnél is megtapasztaltam a terápia áldásos hatását. A mi problémánk megoldódott, de természetesen jöttek a helyére újak. A mesék segítségével családunkban a fent említett alkalmazkodási erők sokat erősödtek, nem kikerülni akarjuk a sorsunk feladatait és megoldandó helyzeteit, hanem megtanultunk hozzájuk alkalmazkodni és van egy erős kapaszkodónk, amihez bármikor nyúlhatunk.”

Záró gondolatként Szánti Éva Rita tanácsát szeretnénk megosztani, útravalónak szánjuk minden szülőnek: „Elmondhatatlan ereje van az esti mesélésnek és a köré kialakított rutinnak. Minden szülőt arra bíztatok, hogy próbálják ki és kísérjék mesével az éjszakába gyermekeiket. Ezzel nem csak időt hagynak az elcsendesedésre, de olyan képekkel engedik az álmok útjára a gyermeket, amik segítik benne feldolgozni a nap történéseit. Legyen időnk erre a rohanó hétköznapokban, mert a lehető legjobbat tesszük vele a számunkra legfontosabbaknak.”