Kielmayer Kristian nevét talán nem sok hévízi ismeri, ő azonban sokat köszönhet a városnak. Bármikor szívesen érkezik Hévízre, meleg szívvel emlékszik vissza a hévízi tó vicc-pados történeteire és arra, hogy innen indult el a borok világába, ahol mára nemzetközi viszonylatban is a legjobbak közé sorolható.

Kristian boros pályafutása a főiskolán kezdődött, ahol a helyi Borbarát Klub elnökének kérték fel. Mindezen felbuzdulva elvégezte a Borkollégium tanfolyamait, majd az Okleveles Borbíráló képzést is. Tanulmányai után London egyik legpatinásabb borkereskedésének lett munkatársa, majd vezetője. Itt végezte el a Wine and Spirit Education Trust (WSET) diploma képzését, majd később a hivatalos oktatói képesítését is itt szerezte. Szabadidejében rengeteget kóstolt és utazott a világ borvidékein. Csak egy bőrönddel érkezett a brit fővárosba, de négy év angliai tartózkodás után a kóstolási jegyzetei sem fértek volna már el abban a bőröndben, melyek 17 kg-ot nyomott.


KERUB: Mit jelent számodra Hévíz?

KK: Németországban születtem, majd gyermekkoromban kerültem Magyarországra édesanyámmal. Egy rövid ideig Gyöngyösön laktunk, de anyukám számára fontos volt, hogy a németet, mint úgymond apanyelvemet, megfelelően tudjam gyakorolni. Ezért esett a választás Hévízre, ahol sok német turista volt már akkor is, így lehetőségem adódott a nyelv gyakorlására. Számomra Hévíz sok szempontból különleges. Egyrészt, mert ide jártam általános iskolába, másrészt azért, mert bizonyos szempontból itt indultam el azon az úton, ami a borok világához vezetett. Az itt eltöltött hét általános iskolai évem után Nagykanizsán tanultam tovább, majd később visszatértem a Bibó István Gimnáziumba, idegenvezetői szakon tanulni.

 

KERUB: Hogy emlékszel vissza a hévízi gyermekévekre?

KK: Kizárólag jó dolgok jutnak eszembe a városról és az itt eltöltött évekről. Szerettem itt lenni; ez a kis dimbes-dombos város sétálva is bejárható, van egy kis erdő és a csoda tó.

Nagyra értékeltem azt, hogy egy ilyen helyen lakhattam, a Hévízi-tóban úszhattam.

Boldogan gondolok vissza arra, hogy a Széchenyi utca tetején lévő pizzéria feletti könyvtárba jártam olvasgatni. A tóban a vicc-pad közelében hallgathattam a történeteket, vagy éppen hogy az utcánkban “tengóztunk”.

 

KERUB: Nagykanizsa után hogyan kerültél vissza Hévízre?

KK: A Bibóba jelentkeztem idegenvezetői képzésre. Felvételikor előny volt, hogy németül és angolul is tudtam. A képzés vége után kiváltottam az idegenvezetői igazolványomat és főiskola mellett vagy éppen nyáron idegenvezetőként dolgoztam hévízi irodáknak. A tó első idegen nyelvű információs anyagát is én fordítottam le. Jó élményeket szereztem itt és mindig szívesen jövök vissza Hévízre. Nemcsak az emlékek és a környezet, hanem a csodálatos tó miatt is, ahová amikor csak tehetem ellátogatok.

 

KERUB: Mi vezetett mégis a borászat útjára?

KK: Idegenvezetőként dolgoztam sokáig, majd Székesfehérváron, az akkor még Kodolányi János Főiskolán elvégeztem az idegenforgalom-szálloda, közgazdász szakot. Nagyon érdekelt a történelem. A főiskolán volt egy borbarát klub; az akkori elnök, Gere Viktória, Gere Tamás lánya, felkért a klub elnökének. Itt kezdődött minden, hiszen úgy gondoltam, mégsem lehetek egy borbarát klub elnöke úgy, hogy keveset tudok a borról. Ekkor kezdtem el a Borkollégiumba járni, ahol nem feltétlenül borászokat képeznek, hanem a bor tudományáról tanítanak, a kóstoltatásról, a borvidékekről és hogy hogyan beszéljünk a borokról. Ezt egyfajta idegenvezetésnek láttam a borok között. A borszeretetem tehát lényegében a borbarát klubtól indult. Majd a főiskolán találkoztam egy professzorral, Dr. Cey-Bert Róberttel, akinek nagyon sokat köszönhetek, hiszen sokat tanulhattam tőle a borokról. Rá egyfajta tanítómesterként tekintek.

 

KERUB: Mit gondolsz a hazai borfogyasztásról?

KK: Magyarországon is elmondható, akárcsak szerte Európában, hogy az emberek kevesebb, de jobb borokat fogyasztanak. Azt gondolom, hogy nagyon sokat fejlődött a magyar borkultúra és borászat. A fogyasztók is egyre tudatosabban döntenek, képzik magukat és nemcsak Budapesten, hanem vidéken is. Szegeden és Veszprémben is rendkívül igényes boros rendezvények kerülnek megrendezésre és szerintem Hévízt is ide lehet immár sorolni. Amikor annak idején elkezdtük a borfesztivál reformját, nemcsak nevében lett borünnep, hanem a borkultúra ünnepe is lett egyben – köszönhetően a városvezetésnek és mindenkinek, aki mögötte állt. Ékes példája ennek az üvegből készült (logózott) kóstolópohár, a kulturális rendezvények a bor körül, a rangos hazai borászatok részvétele -akik szinte már igényt formálnak arra, hogy részesei lehessenek a Hévizi Borünnepnek-, mind-mind fontos mérföldkő annak elérése érdekében, hogy a fogyasztót vezetni/segíteni tudjuk a borok világában. Szerencsére ma már minden lehetőség megvan erre, jó borok, képzések, utazási és kóstolási lehetőségek országon belül és kívül egyaránt. Ez egy nagyon fontos dolog szerintem: meg kell adni a módját borfogyasztásnak, ez a kultúránk része. Fontos a tudatos fogyasztás és a nyitottság.

 

KERUB: Mit gondolsz a magyar borkultúráról?

KK: Több szempontból is különlegesnek tartom. Egyrészt a ‘bor’ szavunk, másrészt a Tokaji borvidék, ami tényleg a szó szoros értelemben legendás. Hugh Johnson, borszakíró, a három nagy bornemzethez sorolja Magyarországot! Számos vulkanikus talajunk van borvidékeken, egyedi szőlőfajtáink és történelmünk. Úgy szoktam mondani, hogy rendelkezünk az egyedi 4T-vel (történelem, természet, talaj és társadalom). Ezek mind különlegesek Magyarország borvidékein, de okosan kell használni őket. A sokszínűséget tudatosan be kell mutatni. Fejlődni csak pozitív gondolkodásmóddal, tanulni akarással és tanulással lehet. Hiszek abban, hogy a legjobb borainkat kell külföldön megmutatni, hiszen csak azokkal lehet népszerűséget elérni.

 

KERUB: Mi a véleményed az egregyi borvidékről?

KK: Szerintem Hévíz egy nagy kincs és remek adottságokkal rendelkezik, de a nagy kérdés az, hogy ezekkel mit kezdünk. Az egregyi városrészt nemcsak az Árpád kori templomáról kell ismernie az embereknek. A legjobb tudomásom szerint az utóbbi években számos turisztikai beruházás történt itt, ami hozzájárult Egregy fejlődéséhez. Bor szempontjából megközelítve Hévíz-Egregy a Balaton-felvidéki borvidékhez, ezen belül is a cserszegi körzethez tartozik, ami azt jelenti, hogy itt szinte minden bortípus készíthető.

A kérdés az, hogy lehet-e egyediséget találni Egregynek a borterületén – ahogy például a Hévízi tó is egyedi -, egységes stílust megalkotni vagy akár dűlőt megnevezni és későbbiekben annak rangot adni. Számos lehetőség van szerintem, de ki kell találni egy jól megalapozott koncepciót, ami megállja a helyét.

Szerintem a gyógyvíz, a gasztronómia, a szőlő és ezáltal a bor természetes környezete már mind megvan. Innentől csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele.

 

KERUB: Melyik a kedvenc hazai borvidéked?

KK: Nehéz erre válaszolni, hiszen oly sok szép és egyedi termőterület van. De ha egyet kellene mondanom, akkor Tokaj lenne az. Ha külföldi borturista érkezik hozzám, őt is biztosan Tokajba viszem el elsőként. A másik pedig a Balaton északi része lenne, a Balaton-felvidék és a Badacsonyt körülölelő hegyek. Egyik kedvenc regényem mélyen taglalja az itteni borkultúrát és történelmet: Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül.


KERUB: Mit gondolsz a fröccsözésről?

KK: Nem iszom semmilyen kevert italt, egyedül talán gin tonic-ot (nevet). Legyen szó kávéról vagy borról, van azokban már elég víz és szerintem úgy jók ahogy vannak. De ha valaki például a bort szeretné keverni valamilyen mértékben vízzel, szódával, nem fogom lebeszélni róla, én viszont nem iszom fröccsöt. Ami fontos, hogy az alapanyagnak itt is hibátlannak kell lennie.

 

KERUB: Te a legnagyobb magasságokat elérted a bor témakörében. Részt veszel számos képzésben. Van még tovább?

KK: Természetesen mindig van, hiszen a borról való tanulás örökké tart, sosem lehet megunni és mindig új élményekkel, tudással gazdagodik az ember. Kellő nyitottsággal és alázattal kell közelíteni a borhoz. Immár hat éve tagja vagyok az Országos Borszakértő Bizottságnak (OBB), aktívan dolgozom/dolgozunk az eredetvédelmen, és néhány éve a Soós István Borászati Szakközépiskolában borászként is végeztem. A Master of Wine vizsgákra való készülést azonban egy időre pihentetem, ugyanakkor nap, mint nap tanulok, mert örömet és kihívást jelent számomra. Nem beszélve arról, hogy Ausztriában, az Osztrák Borakadémián, illetve Budapesten, a Borkollégiumban oktatok. Naprakésznek kell lennem, hiszen a hallgatóknak a tudás mellett át kell adni a bor iránti szeretetet is. Ugyanez igaz a nemzetközi előadásokra is, legyen az Hollandiában vagy éppen Berlinben.